Advent első vasárnapján

... habcsókot készítettünk

Anya pedig a fenyőfára a habkarikákat, habszívecskéket.

Ezek a habcsókok mennyei finomságok. (Pedig én nem is szeretem az ilyen tömény édességet!)

Kívül roppanós, belül csupa lágyság. Első menetben kakaós, mandulás-csoki-pasztillás változat készült. Még lesz belőle egy adag, erdei gyümölcsös változatban. :o)))

Meggyújtottuk a HIT gyertyáját ma. 

Amihez reggel, a nap, és az adventi időszak indításaként Borókám adta meg az alap-hangulatot.

A családom pedig hozzátette a magáét. :o)))))

(Pedig én nem tudtam új adventi koszorút készíteni. Maradt a tavalyi, új gyertyákkal... 

De, ugye nem ez a lényeg?)

Irtó dühös

Imádja kapcsolgatni a villanyokat. Nem kér segítséget, hurcibálja a piros stokit, fölmászik, kapcsolgat, lemászik, jöhet a következő. :o))))

Éééééés tadáááám! Nyolc hónaposnak mára kibújt a második fogacska!!!!! Végre! :o))))

Anya és aprónép ülnek a szőnyegen, mesehallgatás van. Egyszer csak Kismaszat belemarkol a bátyja hajába. Nagy nehezen szétszedjük őket.
-Regőőőőőős! Nem szabaaaaaad!!  Ez nem finooooom!!!!  - méltatlankodik Kiscsikónk. - Tudom, hogy nem akarsz bántani, de, ha még egyszer csinálod IRTÓÓÓ DÜHÖS LESZEK!

/ A hangsúly...  a gesztusok.... nem tudom visszaadni, arra nincsenek szavaim. :o))))/

Még ezt is muszáj megmutatnom. :o))))
Maszatka mától etetőszékben ülve vacsorázik velünk. :o)))

Mikró létráról

Azért az nem mindennapi, és szokványos, hogy a mikrót az ötös létra tetején állva kell takarítani.
Nekem nagyon nem!

Unokáimnak

... és, amikor meglátta a kezemben a fényképezőgépet, szembefordult, és azt mondta: csííííííííz!   

Nemrég született, és holnap már nyolc hónapos 

„…majd megtanulom veled újra,

hogy mi a fű,

mi a szél,

mi az ég, és

hol van éjjel a fény, és

miért nem esik le a csillag az égről.”

(Ratkó József)

A krampusz és a mézes keksz

- A Mikulás segítője lettem. - mondtam tegnap este emberemnek.
- Az nem lehet! - válaszolta. - A Mikulás segítői a Krampuszok! - jelentette ki magabiztosan.
Láttam rajta, hogy nem hiszi, azt gondolja viccelek.
Pedig DE! ... és elmeséltem neki... :o))

Alig hitte. Én pedig jót vigyorogtam.
Krampusz még úgysem voltam... oszt mán ötven is elmúltam. :o))))))

Mézes keksz recept*

25 dkg finomliszt

10 dkg kukoricaliszt

10 dkg teljes kiőrlésű liszt

7,5 dkg cukor

10 dkg méz

20 dkg vaj

1 egész tojás

1 tojás sárgája

1 csipet só

A hozzávalókat összegyúrjuk, vagy kenyérsütő gépbe tesszük.

Nyújtjuk, szaggatjuk, pecsételjük, sütjük.

A pecsételőt lisztbe mártjuk.

átmérő kb.:6 cm KICSIT KISEBB MINT A MÉZESEK VOLTAK

KELL RÁ EGY LYUK !!!

Lyukasztani a leggyorsabb a frissen sütött mézeseket lehet egy hurkapálcikával.

Előnye: a lyuk nem dagad be, nem kell vesződni a nyers tészta lyukasztással.

Elektromos sütőben kb.  5-10 perc alatt sül meg kb. 175 – 180 fokon

Nekem fél adagból lett kb. 40 db, de ennek egy részét a golyót készítek és abba nyomom a mintát – módszerrel készítettem – ezt most azért nem javaslom, mert tésztaigényesebb és a széle berepedezik.

INFORMÁCIÓK

2014 MIKULÁS

1. A pecsételők előreláthatólag jövő héttől elkérhetők a sütéshez a WTE irodába

( erről külön értesítő megy a sütést vállalóknak)

Kérlek, majd nagyon vigyázzatok rá és lehetőleg egy – két nap múlva vigyétek vissza.

Több darabunk lesz belőle, de ezzel a gyors visszavitellel is segíted a sikeres lebonyolítást.

2. A pecsételőn wekerlei tulipán lesz

3. A mézeseket december 1 estig kell leadni, a WTE irodában ( a nyitva tartást kiküldjük)

mert még díszítik szalaggal és hozzáfűzik a mesét/verset.

Egy ilyen cserépből készített  keksz-pecsételő KELL a háztartásunkba! (Bár a retró kávés pohár alján lévő mintával is tök jó kekszeket gyártottam. Csak amíg a Mikulás ideér a tulipános kekszekkel, ugye... :o) )

* A pecsételőre még várnom kell. Amint kész a produktum, megmutatom.

Nyúzós hétvége (egy katasztrofális sütés margójára)

Régóta készülök legyező tortát sütni. Boldogságos voltam, mikor a családi csoportban megláttam, hogy az egyik rokon leányzó elkészítette az édesanyja születésnapjára. Receptet is kaptam, gyakorlati tanácsokkal, fázis-fotókkal, égi jelként tekintettem a bejegyzésre.
Az is volt, csak fordított előjellel.
Bele sem kellett volna kezdenem.

De belefogtam. Már pénteken. Megsütöttem a rolád-lapot, a kakaós piskóta karikát, elkészítettem a krémet. Csokoládésat, mert erre szólt a "rendelés". :o)))) Nem akartam túlcifrázni, egy egyszerű krémet gondoltam, pudingból, följavítva némi vajjal, mascarponéval... Csak kilencszázkilencvenkilencszer készítettem eddig. Közel volt az éjfél, mire a krém is elkészült. Túl lágynak tartottam, gondoltam csücsül egy pár órát a hűtőben, reggelre pont olyan lesz, amilyen kell nekem. Illetve a tortalapnak.
Aztán reggel rá kellett döbbennem, hogy nem elég egy darab a rolád-lapból. Gyorsan sütöttem még egyet. Aztán megpróbáltam összeállítani a tortát. Kentem, vágtam, tekergettem... az meg csak csúszott szana, meg széjjel.

A végső döfést akkor kapta szegény pára, amikor a deszkáról (amin összeállítani próbáltam) átkerült a tálcára. Szép lassan, de biztosan csúszott széjjel. (ezt nem mutatom meg)
Ekkor már tíz óra körül járt az idő, és délután négyre kész tortával indulnunk kellett volna vendégségbe. Mit mondjak... sírás-közeli állapotban voltam... már a látványtól is persze.
- Ne törődj vele! Majd én megeszem. Süss egy másikat. - mondta a Papus. Mert egy kibicnek, ugye...
Mert ugye az csak annyi, hogy hipp-hopp sütök egy csokoládé tortát.
De azért igaza volt! Megígértem, várták a tortát, cselekedni kellett. Gyorsan fölmértem a terepet, mi van a kamrában, hűtőben. Szaladt Ilcsi a sarki kispiszkosba a tíz darab tojásért, ennyi híja volt a következő sütésnek.

Száz szónak is egy a vége: lett csokoládé torta. A bevált, finom, párizsi krémmel. Igaz, nem legyező torta, CSAK egy sima, egyorrú kerek tortácska.

Persze a roncs is elfogyott. 

Nem én ettem meg.

:o)))))

"Örömmel értesítelek,hogy mai napon 18.órakor megszülettek a függönyök. "

Mi és a szerencse

Hazatérve, ma délután kifordítva vettem magamra a pólómat.

Este Papusom összetörte a nagyítós tükör nem-nagyítós felét.
Namármost, mivel én alapjaimban POZITÍV gondolkodású vagyok, a következtetés csak az lehet, hogy baromiranagyonnagy szerencse készülődik beköszönni hozzánk.

Így van, vagy így van?

Naugye!!! :o)))))

Hangolódás

Talán még soha ennyivel az ünnep előtt nem vált gyakorlattá az elmélet!

Mindig volt tervezés/szervezés jó előre... lélekben. Aztán az uccsó pillanatban kapkodtuk a fejünket... mit is kell(ene) még tenni... készíteni... Most pedig haladunk szépen, szisztematikusan előre az eltervezett úton. Novemberben: takarítás. A hónap végéig tervezzük teljesen befejezni, az adventi időszakban már csak a napi rendrakás, porszívózás, fertőtlenítés maradhat feladatnak. 

Varródnak az új függönyök, ablakra, ajtóra, szépek lesznek. 

Megvan, melyik hétvégén sütjük meg a habkarikát, mézeskalácsot.

Ma a Nyanyussal megterveztük az adventi naptárat. Hatalmas filc-fenyőn lesz a huszonnégy zsebecske, a fenyő mögül pedig a Mikulás lesi, vigyázza, hogy a zsebecskék minden napra rejtsenek valami érdekeset/jót/finomat. Hétfőn megyünk filc-beszerző körútra. Szabni, végső formába önteni, ezt még én is vállalom, a varrásra kell beszerveznem Papust /vagy a Zsuzsa lányt... vagy valaki mást... :o))))/

Félretéve a tejesdobozok, előkeresve a piros akril festék, hogy a csillagokat a lakásdíszítéshez elkezdjem gyártani. Már csak az ecseteimet kéne előbányásznom valahonnan. :o)))

Megvolt az elő-kóstolás mákból (tavaly nagyon megjártuk, ráadásul a rossz mákból ajándék bejgli készült, szóval ezerrel jobban figyelünk!), úgy tűnik tutijó beszerzőhelyre tettünk szert. Jövő héten meg is vesszük a karácsonyi adagot. Azt nem tudom még, hova dugom, hogy ne fogyjon el idő előtt, de lesz, ami lesz, ugye, egyszer élünk! :o))))

Persze az ünnepi étkek frissen készülnek majd. Halászlé, töltött káposzta, mexikói husi, saláták, sütemények.

Ajándékkönyvek rejtőzködnek a szekrény alján, és az idén, remélem, sikerül egy régi ötletet megvalósítanom! Zsebinek pont most való az ilyesmi, nagyon izgulok, sikerül-e? örül-e majd? Izgalmas ez nagyon! :o)))

Már csak Kismaszat ajándékát kell kitalálnunk, az összes többi aprónépnek van ötletem.

És hát az elő-ünnepeink! November végével (jesszus! már itt tartunk!), megkezdődik a születésnapok sora. Olyan régen süttem tortát! Emlékeztek Zsebi Sün Somájára?

Csak még az adventi koszorúnkat nem tudom... milyen legyen? Használjam a tavalyit? Vegyek újat? Csináljam azt is magam? De hogyan, miből? Hát semmi sem lehet tökéletes, na! :o))

És közben a testvérek ma először EGYÜTT fürödtek! 

Megzabáljam őket, vagy zabáljam meg őket?  :o)

♥ ♥ ♥ ♥

- Lemegyek, kitakarítom a fürdőszobát. Próbálj meg aludni.

- Utána visszajössz?

- Igen, és benézek hozzád. Jó lesz úgy?

- Igen. Kérem a nyuszit, addig elaltatom...

♥ ♥ ♥ ♥

Képeslap

Évánál olvastam egy jó kis emlékezős bejegyzést. A képeslapokról... :o)))
Nemrég mi is kirándultunk, erről már írtam.
Jöttünk-mentünk a határ mindkét oldalán, többször voltunk Sopronban is. Ágnes ígérte unokájának, hogy visz emlékbe soproni képeslapot. Hát nem kaptunk. Igaz, szombaton, a kora délutáni órákban tudtunk sort keríteni a vásárlásra, de nem jártunk sikerrel. Sajnáltuk nagyon, és találgattuk, hétköznap  vajon lehet-e kapni, és, ha igen, akkor hol? Melyik üzletben? Remélhetőleg a postahivatalok még árusítanak ilyesmit is! Mert azért egy IGAZI képeslap  (levél!) más, mint a virtuális! A kézzel írott, igazi postaládából kivett üzenet! Nagyon más!
Azért Boginak sem kellett szomorkodni. Csináltam kollázst, és kinyomtattam.
Mégiscsak lett képeslapja. :o))))

*

*A kollázson lévő fotókat nem én készítettem, a netről szedegettem össze. Van köztük olyan, amit Annasó készített. Szerencsémre Ő is arra járt, és fotózott is. Köszönet érte! :o))))